A Romániai Magyar Szó 1993. dec. 8-i számában közölt dokumentumokat a Párizsban működő, Nagy-Romániát szorgalmazó Román Gárdáról, választ várva arra, hogy hamisításról van szó, vagy valóságról. Választ nem kaptak, az ismertetés visszhangtalan maradt. Újabb levelet kapott a lap szerkesztősége, Innsbruckból, a Józanok Európai Társaságától /Gesellschaft Denkender Europäer/. Másolatban küldték meg Vacaroiu miniszterelnöknek Adrian Nastase parlamenti házelnöknek küldött, 1993. dec. 10-i levelét, melynek lényege: a párizsi Román Gárda szervezettel kapcsolatban ne szolgáljon a sajtónak semmilyen információval, ugyanezt kéri C. V. Tudornak e szervezettel való kapcsolatára vonatkozóan is. - Az egyre homályosabb, a hatalom kulcsfiguráit támadó C. V. Tudor "külkapcsolatairól" jó lenne többet tudni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./
1994. március 16.
A Párizsban működő Román Gárdáról a Romániai Magyar Szó és a román sajtó is hírt adott az Innsbruckból a szerkesztőségekbe küldött anyag alapján, de a román lapok nem közölték Vacaroiu levelét. A kormány és a hivatalos szervek azóta is hallgatnak, nem nyilatkoznak, mi az igazság, létezik-e ez a szervezet és valóban a miniszterelnök írta azt a levelet, hogy ne adjanak hírt róla. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 16./
1996. szeptember 20.
Az A Hét Lapszemle rovatában az Új Misszió /Kecskemét/ augusztusi száma alapján bemutatta Kovács Lajost, a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztőjét. Kovács Lajos Kézdivásárhelyen született 1969. jún. 24-én. A Gyulafehérvári Szemináriumban tanult, majd jezsuita lett, Innsbruckban végezte el az egyetemet, az egy év pasztorációs gyakorlatát a Vatikáni Rádió magyar adásnál végzi, ahol bemondó és hírszerkesztő, közben kommunikációt tanul Rómában, a Gergely Egyetemen. /A Hét (Bukarest), szept. 20./
2000. május 10.
Dr. Christoph Pan professzor, a Dél-Tiroli Népcsoport Intézet vezetője - a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Szabó Tibor meghívására - május 8-9-én szakmai látogatásra érkezett Budapestre. A vendéget fogadta Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára is. Christoph Pan /sz. Bozen, 1938/ tanít az innsbrucki, illetve a salzburgi egyetemen. Az általa vezetett intézet a tartományban kisebbségben élő németek és ladinok (rétorománok) társadalmi problémáinak feldolgozására alakul és napjainkra - a dél-tiroli autonómia fokozatos kiépülésével - jelentős nemzetközi tevékenységet is kifejt, segítséget nyújt az európai kisebbségi problémák megoldásához. A professzor különféle nemzetközi szervezetek konfliktuskezelő tevékenységében vesz részt szerte a világban, a távolkeleti térségtől kezdve Oroszországon át Amerikáig és Afrikáig. Kisebbségi szakértőként Európa számos államában igénylik szakértelmét, akárcsak az EBEÉ, az Európa Tanács és az Európa Parlament munkálatain, megfigyelőbizottsági tagként pedig Szlovákiában és Romániában. 1994-96 között az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának (FUEV) elnöke volt. Pan professzor Budapesten, a Teleki László Alapítvány székhelyén A dél-trioli autonómia jogi keretei címmel tartott előadást. Máj. 9-én a HTMH-ban határon túli magyar politikusokkal találkozott. Az RMDSZ-t Székely István, önkormányzati ügyvezető alelnök képviselte. A találkozót sajtóbeszélgetés követte, ugyancsak a Határon Túli Magyarok Hivatalában. Christoph Pan professzor kifejtette, hogy a tömegtájékoztatásnak igen fontos szerepe van a kisebbség és többség közötti híd kiépítésében. Egész Európa számára pozitív példaként értékelte a Magyarországon működő kisebbségi önkormányzatokat. - Az Európai Unió nem rendelkezik egységes kisebbségi törvénnyel, ennek megalkotása még várat magára. Európát nem egyirányú utcának kell tekinteni - jelentette ki a professzor. Elmondta, hogy amikor hét évvel ezelőtt Bukarestben sajtókonferenciát tartott az RMDSZ-nél, ezt a román lapok provokációnak fogták fel, etnikai bombát emlegetve. Ideje lenne, mondotta, hogy az érintett országok végre felfogják, hogy a kisebbségek autonómiája - bizonyíthatóan, a már élő példák alapján - csökkentik az országok közötti és az országokon belüli etnikai alapú konfliktusokat, konfliktusveszélyeket. Ha vannak ilyen eszközök, akkor érdemes ezeket politikailag kihasználni. /Guther M. Ilona: Európa nem egyirányú utca. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./
2006. június 19.
Június 17-én a csíksomlyói kegytemplomban Tamás József püspök szentelte pappá Lakatos Attila jezsuita szerzetest. Lakatos Attila Borzsovában született 1971-ben. 1996-ban kezdte meg kétéves noviciátusát Szegeden, majd öt éven át filozófiát és teológiát tanult Innsbruckban. Három éve a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház és Konferenciaközpontban lelkigyakorlatokat kísér és lelki vezetést végez. Pappá szentelése után még egy évig Dobogókőn marad, majd valószínűleg további tanulmányok következnek. /Takács Éva: Papszentelés Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./
2009. január 31.
Dr. Holló László egyetemi docens /sz. Csíkszentimre, 1966. febr. 9./ pappá szentelése után Insbruckban tanult tovább, doktorált társadalometikából. 1997-től tanít a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán, jelenleg a didaktikai teológia (hittanárképző) tanszékvezető tanára, beosztása mellett az Erdélyi Római Katolikus Státus alelnöki tisztét is betölti. E témában több könyv és szaktanulmány szerzője. Kolozsváron január 19-én tartott előadást Erdélyi Római Katolikus Státusról. A Státus javainak az 1948. augusztus 3-i közoktatásügyi reformtörvénnyel végrehajtott államosítása Márton Áron püspököt arra késztette, hogy az akkorra már Egyházmegyei Tanács néven működő Státus intézmény ügyintézését felfüggessze, és saját hatáskörébe vonja. Márton Áron püspöknek a Státust felfüggesztő rendeletével dacolva Adorján Károly gyulafehérvári kanonok 1950 nyarán létrehozta a Katolikus Státus Időközi Bizottságát. A – most már nem Erdélyi, hanem – Romániai Római Katolikus Státus néven újjá-, illetve megalakult Státus működési szabályzatát a román kormány jóváhagyta. A fő cél, a nemzetegyház Státus általi megszervezése, a börtönben is ellenálló püspök példáját követő papok magatartása miatt nem valósult meg, a hatalom fokozatosan megvonta támogatását és az egész elsorvadt. Az 1989-es rendszerváltozás után Bálint Lajos, az egyházmegye akkori püspöke 1991. február 11-i határozatával rendelkezett az Egyházmegyei Tanács (Státus) jogfolytonossági alapon történő újraindításáról. A hajdan nagynevű Státusnak feltámasztására irányuló többrendbeli meddő próbálkozás után, 2005. november 25-én, Kolozsváron történt meg annak alapítványként való bejegyeztetése. 2005-ben dr. Jakubinyi György érsek Csiszér Albert pápai prelátust bízta meg a Státus intézmény újjászervezésével. A 2006. évtől a román nyelvű sajtóban napvilágot látott támadások miatt a katolikus érdekek védelmében szükség van a hitvalló katolikus világiak segítségére. A 2006. október 26-án Székelyudvarhelyen tartott rendkívüli státusgyűlésen a jelenlévők javaslatot tettek a Státus kuratórium bővítésére. A javaslatok alapján közreműködésre kérték fel Borbély László minisztert, Dr. Csucsuja István kolozsvári egyetemi professzort, Gencsi András marosvásárhelyi vállalkozót, Héjja Gyula brassói mérnököt, Kedves Imre közgazdászt, Kelemen Hunor képviselőt, Márton Árpád képviselőt, Nagy István jogtanácsost, Puskás Bálint szenátort és Takács Csaba RMDSZ ügyvezető elnököt. Valamennyien vállalták a közreműködést. A Státus-alapok vagyonát a 20. század első feléig az oktatási intézmények épületein túl, nagy kiterjedésű erdőgazdaságok, gazdasági uradalmak, valamint kolozsvári bérházak képezték. A kommunista hatalomátvételt követően 1948-ban az egyházmegyei alapok és intézmények ingó és ingatlan anyagi javait a román kormány az állam tulajdonába vette át. Az egyház a hajdani Státus vagyonból visszaigényelt ingatlanok közül eddig visszakapta a csíkszeredai Márton Áron, a székelyudvarhelyi Tamási Áron és a kézdivásárhelyi Nagy Mózes gimnáziumok, valamint a marosvásárhelyi Unirea Líceum épületeit. Továbbá tulajdonba vehetett egy brassói bérházat, amely az átadás előtt „véletlenül” felgyúlt és két emelete kiégett. A Státus-vagyon visszaigénylése nem öncélú, templomok, plébániák javítását, szociális intézmények támogatását, szórványlelkészek fizetés-kiegészítését szolgálta, és kell szolgálnia a jövőben is. /Holló László: Az Erdélyi Római Katolikus Státus – egykor és ma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
